Emlékszel még, régen a nagyi milyen sokszor sütötte? Nem tudtuk megunni, egyiket a másik után faltuk. Hát ez a recept azért is olyan csodás, mert pont olyan, mint amit a nagyi készített. Régen mikor a nagyi konyhájában készült, éreztük a finom illatát, de ilyenkor csak egyet – kettőt vehettünk belőle, mert a nagyi rögtön dobozba tette, hogy megpuhuljon. Minket nem zavart, hogy frissen sütve még kissé száraz, mindig csentünk belőle még néhányat.

Ünnepek előtt mindig sokat sütött belőle, mert sokáig eláll, ha betoppant egy rokon, volt mivel megkínálni. Most rábukkantunk erre a régi különleges receptre a Ketkes magazin receptjei között, ezért megosztjuk veletek is. Remélem bennetek is olyan gyönyörű emlékeket ébreszt, mint bennünk.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt,
• 20 dkg porcukor,
• 4 egész tojás,
• 25 dkg margarin,
• csipet só,
• 1 teáskanál sütőpor,
• 1 teáskanál szódabikarbóna.

Elkészítés:

A hozzávalókat jó alaposan eldolgozzuk, összegyúrjuk, és ledaráljuk, ízlésünknek megfelelő méretűre vágjuk. Lehet ízesíteni kakaóval, fahéjjal, kókuszreszelékkel, mákkal, dióval, citrommal, naranccsal, kinek – kinek ízlése szerint.

Ha van rá időnk, pihentessük egy éjszakán át hűtőben az összegyúrt tésztát, csak utána daráljuk le, ekkor még ízletesebb lesz.

180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélei elkezdenek kicsit barnulni, nem tovább, mert akkor nem lesz olyan finom omlós. A sütőtől függ, hogy ez mennyi idő.

Akinek nincs húsdarálója, kekszformával is kiszaggathatja, úgy is finom lesz. A darálós sokkal finomabb ha áll legalább 1 napot, akkor még omlósabb.

A darálóhoz a formát még ma is sok helyen meg lehet vásárolni.